Amikor egy szülő bármilyen függőségben szenved, legyen az alkohol, drog, gyógyszer, evés, szerencsejáték, vásárlás, pornó vagy bármi más, akkor az egész élete a függőségéről szól. Minden gondolatát, cselekedetét a függősége tárgya határozza meg. De nem csak az ő sorsát, hanem az egész családét, így a gyerekekét is tönkreteheti a függőssége.
Mindenki benne van
„Míg a függősségben szenvedő szülő csak azzal foglalkozik, amitől függ, addig a másik szülő szinte kizárólag függő társára koncentrál, hiszen azt látja, hogy párja bajban van, segítségre szorul. Minden energiáját, idejét a megmentésre szánja, mindeközben a gyerekük észrevétlenül és sok esetben némán vész el ebben a borzalmas útvesztőben. Mivel alap, hogy egy család igyekszik titokban tartani, hogy függő van közöttük, a gyerekben is az tudatosul, hogy nem kérhet segítséget senkitől, hiszen erről nem szabad beszélni. Még a barátai sem tudhatnak róla, így inkább elszigetelődik, magányossá válik. Nincs más lehetősége, mint kialakítani a saját túlélő stratégiáját. A saját problémáit, kamasz panaszait, félelmeit, érzéseit sem tudja kivel megosztani, hiszen otthon - ha nem is mondják ki -, elvárják tőle, hogy viselkedjen úgy, ahogy kell, ne kelljen még miatta is aggódni. Az állandó feszültség, a kiszámíthatatlanság és ráirányuló figyelem hiánya miatt sokszor úgy érezheti, hogy senkinek sincs szüksége rá, ő is csak egy gond.”
– mondta Orsolics Zénó,
Máshogy szocializálódik
Mivel hamar megtanulja, hogy a hazugság a családjuk életének része, természetes számára, hogy a problémák megoldásának ez az egyik eszköze. „A családtagok közötti sajátos kommunikációt is akaratlanul elsajátítja, mint ahogy a szülői szerepeket is a látott minta alapján sajátítja el. A függősségben szenvedő szülő hamar képes dühbe gurulni, ha nem jut hozzá a függőssége tárgyához, vagy sokat veszít a szerencsejátékon. Ez persze a család többi tagján csapódik le, gyakran éppen a gyerekeken, akik soha nem tudhatják, hogy amikor hazaérnek a suliból, éppen milyen hangulat fogadja őket otthon. Meglehet, hogy olyan feladatokat kell megoldaniuk, ami még egy felnőttet is próbára tesz: Le kell csillapítani a dührohamot kapott szülőt, megnyugtatni a másik szülőt, esetleg eltakarítani törés-zúzás, tombolás nyomait. Az ilyen családban gyakori az erőszak, a gyerekek akár fizikai, vagy lelki bántalmazásnak vannak kitéve. Mérhetetlen fájdalmat, szomorúságot vagy éppen dühöt éreznek, amit egyes egyedül kell feldolgozniuk, és ez még egy felnőttnek is rettenetesen nehéz, nem hogy egy gyereknek. Alacsony önértékelésük mellé mérhetetlen felelősségérzet párosul, mivel úgy élik le az életüket, hogy szülőjüket meg kell menteni, ami persze szélmalomharc. Később sem képesek felismerni saját vágyaikat, mivel sosem lehettek igazán a figyelem fókuszában. A stabilitás hiánya félénkké és bizonytalanná teszi őket, emiatt is nehezen barátkoznak, illeszkednek be egy közösségbe. Sokan lesznek közülük depressziósak, önveszélyesek és persze szenvedélybetegek, függők. Gyakoriak a pszichés zavarok, amik a kapcsolataikra is komoly hatással van. Nem csak az jellemző, hogy ők maguk függővé válnak, hanem az is - főleg lányok esetben - hogy szenvedélybeteg vagy más függősségben szenvedő párt találnak maguknak, akit újra és újra megpróbálnak megmenteni, éppúgy, mint ahogy azt a szülei esetében látták, tapasztalták.” – mondta el a szakértő.
Hátránnyal indulnak
Azok a gyerekek, akiknek valamelyik szülőjük függősségben szenved, hatalmas hátránnyal kezdik meg tanulmányaikat. Míg társaiknak otthon biztosítják a megfelelő, nyugodt hátteret, leülnek velük tanulni, gyakorolni, addig ezek a gyerekek sokszor kialvatlanul, felkészületlenül, zaklatottan érkeznek az iskolába, és mivel senki nem tudja – nem tudhatja – ennek hátterét, rengeteg kudarc, sértés, sikertelenség éri őket, gyakran a társaik is kiközösítik emiatt, vagy éppen a többi gyerek szülei tiltják meg, hogy velük barátkozzanak. A szégyenérzet az életük meghatározó részévé válik. Gyakorlatilag képtelenek segítséget kérni, nem tanulták meg, nem tehették meg. Ebből adódóan nem bíznak senkiben, vagy legalábbis rettenetesen nehéz a bizalmukba férkőzni.
Megszegett ígéretek
Az a szülő, amelyik bármilyen függősségben szenved, gyakorlatilag napi szinten tesz ígéretet arra, hogy megváltozik, új életet kezd, és valószínűleg ő maga meg van győződve arról, hogy bármikor le tud mondani a függőssége tárgyáról. A másik szülő ezt a végtelenségig elhiszi, mert el akarja hinni. A gyerekek pedig megtanulják, hogy bátran lehet felelőtlenül ígéreteket tenni, nincs következménye, ha nem tartják be.
Van segítség!
Mivel a függőségben szenvedő szülővel „megáldott” gyerekek nem mernek, nem akarnak beszélni az otthoni problémákról, ráadásul rettenetesen szégyellik is, csak a környezetében élők vehetik észre a jeleket, és tehetnek valamit, hogy támogatást nyújtsanak. „Ebben az esetben nagyon fontos, hogy hozzáértő, gyakorlott szakember segítségét kell kérni, mivel ezek a gyerekek bizalmatlanok, sokszor a saját érzéseiket sem tudják megfogalmazni, felismerni. Óriási segítség lehet számukra, ha egy közösség, akár sportközösség befogadja őket, sikerélmények érik őket, elfogadó és befogadó társakra talál, akik nem kritizálják, nem nézik le, és meglátják a valódi értékeiket, képességeket, amelyeket megpróbálnak minél inkább felszínre hozni, erősíteni. Persze ennek megvan a veszélye is, hiszen éppen a figyelemre, befogadásra való vágy, rossz társaságba is sodorhatja őket, ezt a legfontosabb megelőzni, vagy idejében közbelépni.” – tanácsolta a szakember.
újságíró Bata Kata - Meglepetés
további Zénó cikkek - Meglepetés
